7:0 a sors javára

Megint bekaptunk egy gólt a sorstól, úgyhogy az állás immáron 7:0 az ő javára. Igazából nem is tudom, mit írhatnék, úgy látszik, nekünk nem sikerül azt az egy kibaszott gólt belőni. A 3 fagyisért visszamentünk április 11.-én, ami akárcsak a többi, ugyanúgy távozott mint a pillangók.....az eddigi lombikjaink során 15 embriót veszítettünk el.
Míg mások kályhába, kukába dobják a gyereküket, addig mi szenvedünk, mert nem lehet. Bonyolult az élet. Annak ad, akinek a háta közepére nem kéne....mert az megérdemli. Gusztustalan.
Éppen ezért, ami volt bennem hit valamikor, teljesen kihalt belőlem már..minden egyes darabkája...semmi sem maradt. Ebben a kurva életben nem számíthat az ember semmire, senkire, csak és kizárólag magára!
És ha a dolgokért tud tenni valamit, akkor úgyis tesz, de ezt sajnos nem lehet befolyásolni. Amit lehet, a végsőkig megtettem mindig is, ennél többet már nem tudok...a többi a sors dolga, ami meg egyfolytában szívat minket.
Most azon vagyunk, hogy elfogadjuk ezt a helyzetet, mást nem is tudunk tenni. Az utolsó támogatott lombikot pedig nyár végén valamikor, már csak becsületből is, megcsinálom. Hiszen, ha az kimaradna, lehet, hogy pár év múlva bennem maradna egy tüske saját magam felé, hogy pedig volt még egy lehetőségem, és de hülye voltam, mert nem használtam ki. Meg fogom csinálni, de hinni már nem tudok benne, és semmiben sem. Csak abban hiszek, amit befolyásolni is tudok. Mert az élet egy igazságtalan valami.
Ha hiszel valamiben, akkor esel a legjobban pofára, ha meg nem kell, akkor úgyis megkapod, ha kell, ha nem.
Intézetváltáson is gondolkodtunk, de mivel itt a kaáliban ugyanaz lenne a dokim, aki az első 3 beültinél volt (csak eljött az intézetből), hááát, ő sem rakja be másképp, mint más. Ez nem ettől függ. Bár igen, nyilván mindenki arra esküszik, ahova addig járt, és sikerült is neki ott éppen. Szóval még nem tudom. Meg hát rajtam már nem lehet kísérletezni, hogy milyen protokollt kapjak, mi a legjobb, mivel már csak ez az egy próbálkozás maradt.

A húsvét eltelt, nem volt semmi különös, nálunk ez ugyanolyan nap, mint a többi. Nem ünnepelünk.
Na meg különben is pont húsvétkor jött meg, úgyhogy frankó kedvem is volt :-s
Szóval most ez a helyzet, a nyarat mindenképp kihagyom, aztán addig átgondoljuk, mi legyen, hol legyen az utolsó projekt.
Meg a másik nagy hír az, hogy lesz egy kiscicám, és most arra készülök nagyon, minden más most háttérbe szorul, és nem is érdekel.

És az embriók:

" Mások azt látják, mindig vidám vagyok, mindenki irigyel, azt hiszik boldog vagyok. Tudod van úgy, hogy semmi sem sikerül, elmondhatatlan vihar tombol itt legbelül.. Egyszer már mindent elvesztettem, s tudom, hogy felállni nehéz, ha nem mosolyog rám senki, ha nem nyúl felém egy kéz. Furcsa érzés talán megváltoztam, sokan mondják, már nem az vagyok, aki voltam. Hogy miért? Sokat gondolkodtam, az eredmény: belebolondultam "