2011. március 26.

A siker kulcsa: nem a titok...

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen..."
Azért adtam ezt a címet, mert azt hittem, talán tényleg ez lehet a titok nyitja...de rá kell jönnöm újra és újra, hogy nekünk ez nem sikerül...
A helyzet az ugyanis, hogy titkolóztam kicsit, úgy, mint anno Bridget. Bízva abban, hogy talán így sikerülhet...hát nem sikerült így sem. Pedig nagyon hittem benne.
Megtörtént a 4.-ik stimum, ezzel együtt túl vagyok a sikertelen 6.-ik beültetésen is. Sokat gondolkodtam megírjam-e egyáltalán, hisz ebben a blogban nincs semmi sikerszéria, sikertörténet...semmi. Ugyanott tartunk, mint 2007-ben. De valahogy úgy gondoltam, ki kell valahova adnom magamból az egészet, mert megőrülök lassan...és erre a blog nagyon is alkalmas.


Az utolsó pofára esésem után, amikor magamhoz tértem, úgy döntöttünk, hogy újra belekezdünk, de azzal a feltétellel, hogy senki nem tud róla.
Úgy gondoltam, hogy talán attól a belső tudatalatti feszültségtől is megszabadulok ezzel, a "megfelelni akarás" alól akartam kihúzni magam. Mert talán az is egyfajta stressz, hogy ilyenkor nagyon sok üzenetet, kérdést (mikor tesztelsz?) kapok, ami néha már sok(k), pláne a vége, hogy lemondóan azt mondjam, hogy már megint nem sikerült.
Február 12.-én indultam long protokollal, azzal a különbséggel, hogy most kaptam menopurt is még az injekciók mellé a még több tüsző elérése érdekében. Majd jöttek a 6. cn.-től a 2 napos UH-k. Minden szép és jó volt, viszont a 2. UH-n mutatkozott egy 25 mm-es ciszta a bal petefészkemben, valószínűleg a sok hormontól....nincs semmi gond, nem kell külön műtét, hisz leszívásnál azt is leszívják, csakhogy amik abban a petefészkemben vannak tüszők, annak hatására nem nőnek....hát szépen kezdünk...a 3.-ik UH-n ugyanez a helyzet, jobb oldalon 5 szép tüsző, bal oldalon az akkor már 3 cm-es ciszta vigyorog. Endometrium: 9,6mm!! :-o Készüljünk az 5 db. tüszőre, annyi marad...jó.
Március 6.-án éjjel beadom az Ovitrelle-t (tüszőrepesztő) szurit, így 8.-án nőnapon punkció. Bevisznek a műtőbe, beszúrják a kanült, és elalszom. Szobában ébredek, hívom a férjem, aki kint vár, és már tudja az eredményt: 9 tüsző a vége!!! Örülünk, mint majom a farkának! A ciszta mögött közben voltak még, de az UH-n takarásban volt, így nem látszott. Délután elhagyjuk az intézetet, 2 nap múlva remegő gyomorral telefon a biológusnak.... (közben magamban azt fejtegetem ha mondjuk 2-ben nem volt petesejt, marad  7, abból talán 3 megmarad..)....a biológus hölgy közli a vonal túlsó végén, hogy jó hírei vannak.....el kezdek örülni....a 9 tüszőből 3-ban nem volt petesejt, így 6 maradt, mind a 6-ot megtermékenyítették ICSI módszerrel, 5 nagyon szépen fejlődik, de úgy látja, mára a 6.-ik is megindult!.....sírok örömömben....a beültetés 4 napos állapotban, azaz márc. 12-én szombaton történik.
Szombaton megérkezünk, megmutatják az összes embriót, akik mind szépen fejlődnek, mind a 6! Azt már előtte megbeszéltük, hogy a nagyobb siker érdekében, mivel ez már a negyedik stimu, 3-mal megyünk, tehát elosztjuk az embriókat 2x3-ra. 3 jön velem haza, 3 megy a fagyiba.
A beültetés megtörténik, ezerrel bízom a 3 kiskrapekban!!


ET+1, 2, 3, 4, 5, 6, 7....7. napon teszt negatív....bebeszélem magamnak ááá, még korai.....ET+8 teszt negatív......egy kicsi megingás, de még mindig nem aggódok.....ET+9 teszt negatív.....pánik indul (neten böngészés, kinek, mikor lett + a teszt 3 embri+ 4 napos ET után)...ET+10 teszt negatív, közben már 2 napja menszeszes görcsök (de még mindig nem akarom elhinni)...kétségbeesek.....ET+11 teszt negatív, piri elérkezett.....teljes káosz!!!!
Összeesek.....napokon keresztül sírok, mint egy kisgyerek, és a miérten gondolkodom....ugyanakkor kétségbe vagyok esve, mert a fagyikon kívül már csak EGYETLEN próbálkozásunk maradt arra, hogy legyen gyerekünk...nem értem...nem értem....minden tökéletes volt.....senki sem érti.....nagyon dühös vagyok, legszívesebben széttörnék mindent, ami az utamba kerül.....aztán megint magamba roskadok...és azon gondolkodom, hogyan tovább???....


Közben nem értik a körülöttem lévő emberek, miért vagyok ilyen agresszív, mi a bajom?....és én csak nyomom el magamban a keserűségemet.....haragszom az egész világra, hogy ami másnak természetes, azt én miért nem kaphatom meg?
A háttérben persze jönnek a hülye közhely dumák, miszerint biztos azért vagy ilyen mert még nem sikerült, de nyugi, majd eljön a te időd is......ne add fel....stb...meg a többi hülyeség....nézd, én is itt vagyok, nekem is sikerült (jah persze, mondják ezt olyanok, akik spontán teherbeestek, vagy az első lombik volt sikeres, vagy épp a harmadik, és csak 1-2 év volt a küzdelem). Hát igen, ők könnyen beszélnek....de egy biztos: ha nekem valaha is összejön, akkor sem fogom ezt mondani, mert magamból kiindulva tudom, hogy ez milyen!


Most itt tartok, az élmény még elég friss, de bízok benne, hogy legalább túlélem...és elrejtem magamba a fájdalmam jó mélyre...
Ezúton is megkérek mindenkit, hogy kíméljen meg a "sajnálom" hozzászólásoktól, mert az ilyenkor rosszabb, mint bármi. köszönöm.


"- Mit csinálsz?
- Álmodom.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről, ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- De mindig vidámnak látszol!
- Te úgy látod.
- Az hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba..."

10 megjegyzés:

Ria írta...

Ha még emlékszel a fórumos hozzászólásaimra, akkor tudod, h talán én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor nem szokott nagy szavakat írni... valószínűleg azért, mert én is 6. éve küzdök.
Így most ismét csak ennyit írok: ((()))
babszi

Betty írta...

köszönöm Babszika, én is ölellek!
((( )))

Királylány írta...

Nem írok olyat amit nem szeretnél hallani/olvasni de tudd, hogy sokat gondolok rád/rátok

Judy írta...

Már vagy 2 napja azon gondolkodom, hogy írjak-e vagy ne, és hogy mit. Nem akarom az amúgy is labilis lelkedet még én is terhelni.Ezért csak annyit írok, hogy puszillak!!!

brü írta...

♥♥

Betty írta...

Névtelen írta...

Betty

Én 14 év küzdelem után adtam fel, hogy végre babánk legyen!!!!! :( Tudom mit érzel!!!!!! :(
Ölellek!!!!!!

Ditke

Betty írta...

:( Ditke (((())))

Bridget írta...

En meg magamra vettem ezt a "3.lombik sikerul 1-2eves probalkozas utan" mondtaot de lehet nem nekem szolt :-/

Amugy nekem is a 4.sikerult (nem is a 3.) es hat volt 4ev probalkozasom az exemmel ami miatt ugye szet is mentunk...es most 3ev utan kicsit tobb az "uj" parommal jott a csoda szal en 7evet vartam ra.De akar mondhatnnk azt is hogy 16evet ugyanis azota szeretnek gyereket :-P na ez most nem magyarazkodas volt csak hogy irjak valamit es megse olyat.

Nem tudom emlexel-e en emlitettem neked egy alternativat...bar tudom messze all ez toletek de nekem a listamon volt a beranyasag...ha szepek az embrik es semmivel semmi gond en megprobalnam azt is mint egyfajta opciot sot meg uberelnem azzal hogy belem is ultettetnek vissza meg a beranyaba...na lehet hogy helybol 4babad is lenne :-D

Betty írta...

Bri általánosítottam, nem rólad szól.
az utolsó próbálkozásból nem tudok béranyát is fogadni hacsak nem lesz fölös 20 petesejtem. itt már nincsenek alternatívák, hacsak nem nyerünk a lottón. így is teljesen taccsra vágott minket ez a sok szar! Az meg ha úgy nézzük ki mikortól szeretne gyereket, akkor én 20 éves koromtól, csak az ember nem volt meg hozzá, tehát 13 éve :))) én már inkább az elfogadásnál tartok... ha majd ránk szakad a nemzeti bank, akkor persze tovább megyünk az 5. után is, de így nem tudunk...erre már nincsenek fölös millióink..