"Olyan fáradtnak érzem magam,csak vonszolom a a testem, minden egyes gondolat csak mardossa a lelkem. Úgy vágyok már valakire, de oly messze van,távol, csak várom, és keresem,jöjjön végre már bármikor. Szívem sír utána, nem teljes az életem nélküle, szeretném már átölelni, naphosszakat lenni vele. Nem érdekel,ha éjjel sír, vagy nappal,és nem alszok, csak hadd ölelhessem már végre őt magamhoz. Oly hosszú az út odáig,de reménykedem még, bízom benne,hogy elérem most már az út végét. Ahol ott lesz ő,kit felnevelhetek,ki rám nevet, És milliószor mondja nekem:anyám szeretlek..."

Konzi időpont...

Megfogadtam, hogy akkor kezdem ennek a blognak az írását, ha a kezemben lesz az első lombikos konzultáció időpontja...

Hát most itt van velem:)

Sok mindenen átmentünk, mire eljutottunk idáig, ezzel már nem is igazán szeretnék foglalkozni, és gondolkodni rajt, mert akkor mindig a "miért"-en törném a fejem, hogy miért pont velünk történt ez?!

Most inkább szeretnék a jövő felé fordulni, bizakodva még jobban, mint eddig (bár abban nem volt hiány:)), és várni türelmesen, hogy velünk is nemsokára meg fog történni a csoda, amire már oly régóta vágyakozunk...

November 5.-re kaptunk időpontot 12:30-ra.

Az még több, mint egy hónap, de én addig is bizakodó vagyok, mert annyi mindent hallottam már, és még mindig bízom a spontánban.

Tegnap kaptam meg a v.v. eredményeimet, teljesen jók mind, úgyhogy ennek is örülünk...:)

Bárcsak már ott tarthatnánk, hogy szurizhatnám magam....bát tudom, hamarosan eljön annak is az ideje...