2009. szeptember 29.

"Olyan fáradtnak érzem magam,csak vonszolom a a testem, minden egyes gondolat csak mardossa a lelkem. Úgy vágyok már valakire, de oly messze van,távol, csak várom, és keresem,jöjjön végre már bármikor. Szívem sír utána, nem teljes az életem nélküle, szeretném már átölelni, naphosszakat lenni vele. Nem érdekel,ha éjjel sír, vagy nappal,és nem alszok, csak hadd ölelhessem már végre őt magamhoz. Oly hosszú az út odáig,de reménykedem még, bízom benne,hogy elérem most már az út végét. Ahol ott lesz ő,kit felnevelhetek,ki rám nevet, És milliószor mondja nekem:anyám szeretlek..."

Nincsenek megjegyzések: