Vészesen közeleg az idő...

Már csak fél hónap, és el is kezdjük a projektet.
Szinte napokban mérhető....
90%-ban mondhatom, hogy felkészültem rá már, viszont az a 10 % is nagyon sokat számít, és most azon dolgozom, hogy azt is magaménak tudhassam...a 90%-ban ott van a küzdelem, az erő, a remény egy jobb életre...a maradék 10% a félelemé, és a kételyé....mert mi van, ha valami megint nem úgy sikerül? És megint kapom az élettől az arcon csapást, ami megint hatalmas lesz, és ami a szemem alatt láthatatlan tipliben nyilvánul meg?! :....a szívem már darabokban hever, de talán még összeragasztható....
Nem akarom, elég volt már belőle!
Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha megint....nem....mert már félek magamtól....hogy megvadulok, mint egy ló, akit még senkinek sem sikerült betörni....félek, hogy ez leszek....