Most, hogy már minden mindegy alapon vagyok, mindenről be fogok majd számolni akkor, és nem utólag. (hisz a titkolózás sem jött be).
Nincs bennem semmi várakozás, semmi drukk, mondhatjuk úgy is, az "elfogadás" mezejére léptem. Ha véletlen valami folytán mégis belőjük azt az egyetlen gólt, akkor igaz, az állás így is 7:1 lesz, de azzal az egy góllal mi nyerjük meg a bajnokságot. És meglepődünk, és örülünk. Mert tényleg nem számítunk már rá.
Ha viszont 8:0 lesz, akkor csúnyán kikaptunk a sorstól, de elfogadjuk, hogy nekünk "nem jár" egy gyerek. Akkor belátjuk, hogy mikor írták a sorskönyvet, és hozzánk értek, a családalapítás kérdésnél kifogyott a tinta, vagy véletlen kettőt lapoztak....
3 megjegyzés:
Reménykedve lapozom Veletek együtt a sors könyvét;)
Mindig a legjobbakat kívánva:
Suzy és Ádám
A sors sokszor nem akkor adja meg a nagyon kívánt dolgokat, amiko mi szeretnénk. Biztos sokszor hallottátok, hogy ha az ember elengedi a kívánt dolgot, akkor teljesül. A közvetlen környezetemben legalább 10 család van, akiknek hosszú-hosszú éveken át, minden próbálkozás ellenére nem lett gyermekük. Volt abban minden, inszemináció, lombik program. Aztán kicsivel később, minden külső beavatkozás nélkül, spontán terhességekből megszülettek a dedek. Olyannak is, akinek azt mondták, hogy egymástól kizárt, hogy természetes úton lehet gyermekük!
Legyen ez egy kapaszkodó és kívánom, hogy Ti is tapasztaljátok meg a felhőtlen örömöt!
szia,
végigolvastam a blogodat, és mindettől függetlenül - vagy tán éppen ezért - azt írom, hogy NE csináld meg becsületből az 5. lombikot. pontosabban NE becsületből csináld meg. csináld meg akkor, amikor TÉNYLEG úgy érzed, hogy itt az ideje, mert testileg-lelkileg-pszichésen fel vagy készülve, és akarod ezt az utolsó lehetőséget. ha tényleg nem mentek tovább az 5. után, akkor akár azt is megengedhetitek magatoknak, hogy 1-2 évre elnapoljátok ezt a lombikosdit. szerintem :)
sok sikert, kellemes nyarat, és nagyon sok örömet a cicában (gyönyörű :))
Megjegyzés küldése