ET+11 (A gyásznap)

ETNem is tudom, hogy kezdjem ezt a bejegyzést...Igazából nem is találok szavakat.
Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy ez a projekt nem sikerült...
Valahogy fel kell állnunk, előre kell néznünk, és küzdenünk kell tovább....csak még azt nem tudom, hogyan.
Most valami meghalt bennem....valami, amit úgy hívnak: REMÉNY.
Nem tudom, hogy mikor jön vissza hozzám ez az érzés, de most nincs itt, az biztos.

Nem az számít, hogy mekkorát ütsz, hanem az, hogy mennyi ütést állsz ki, amikor talpon kell maradni, hogy mennyit bírsz, amikor folytatni kell...

Ha azon múlott volna, hogy sikerül, ahányan ezekben a hetekben, hónapokban, napokban mellettem álltak, akkor biztos sikerült volna...de sajna nem ezen múlik, most már tudom...
És itt is szeretném mindenkinek megköszönni azt a sok szépet és jót, rengeteg drukkot, és szorítást, értem aggódást, amit mostanában kaptam.
Ígérem csajok, nem csak nektek, magamnak is, és mindenkinek, hogy NEM ADOM FEL!!!

Menni fogok/fogunk tovább, hisz ott hagytunk ugye belőlünk valakiket, akik most kicsit hűsölnek, de ígérem nekik is, hogy már nem kell sokáig fagyoskodniuk, és várni ránk, januárban megyünk értük;)
Ez a gondolat kicsit felvillanyoz, de azért január még messze van...
Addig pont magunkhoz fogunk térni a sokkhatás alól, amit most kaptunk.

És ígérem, ezután fogok jönni többet is (csak pihiztem a béjbik miatt most).

"Sűrű árnyak mezején
merre nem fordul felém a fény,
a homályból kiérvén, a világvégén
meghalnék de kitartok Én..."

           http://www.youtube.com/watch?v=vXO65chh5t8

 

Férjecském ma meglepett egy swarovski gyűrűvel, igazából nagyon örültem neki...
Mindig is szerettem volna egy ilyen gyűrűt.
Azt mondta, egy kicsit vígasztalásképp is, és egy kicsit karácsonyi ajiként is kapom.
Hát én nem szolgálhatok neki sajnos, amivel szerettem volna...egy kindertojásba zárt + teszttel....de majd legközelebb...talán januárban...?

Remélem szerencsét hoz majd nekem.....