ET+10

Már éreztem a napokban, de most a teszt is megerősített benne, hogy büdös pirije megint jönni fog.
Úgyhogy megint nem sikerült...nem értem/értjük, miért?!
Pedig mi mindent megtettünk a siker érdekében! De hát ezek szerint nem ezen múlik...
Annyira nem vagyok letörve, mint múltkor, csakazért sem fogok szomorkodni, az érzés, ami bennem van, inkább a tehetetlenség, és a düh!
És persze egy kérdés: MIÉRT???

Eddig jóban szerettem volna veled lenni istenem, mert azt hittem, legalább most segítesz, még az első sikertelenséget is (na meg a többi 3 évet) is elnéztem volna neked, ha ezt a transfert siker koronázza...
De úgy érzem nem leszünk jóban, mert az helyett, hogy a feladatodat végeznéd, hogy teremts, az helyett tőlünk mindig inkább elveszel, hátráltatod a helyzetünket....miért?
Tán nem érdemeljük meg? Persze annak adsz, akinek nem kéne ugye? Hogy működsz te? Fordítva?!
Éljünk szarul?? Akkor majd megérdemeljük?
Tudok mit mondok én neked???
Bármit csinálhatsz, bárhogy irányítod is ezt az egészet, én akkor sem adom fel!!!  :)))
A szemedbe röhögök, és úgy mondom: Akkor is lesz gyerekem!!!
Ha nem így, hát majd úgy! Az örökbefogadást is feltalálták már :p
Úgyhogy nem cseszel ki velünk!
Tehetsz bármit, én fogok nyerni úgyis! :p

Ne másra figyelj, neked egy feladatod van :hogy teremts!! Hát akkor mire vársz???
Csináld!!!

Most, hogy jól "elbeszélgettem magamban", biztos kicsit hülyének néztek, de nem baj :)))
Most megvárom pirit, szerintem egy-két nap, és itt lesz, aztán megyek a dokkerhoz (gondolom behív UH-ra), és akkor majd megbeszéljük, mikor kezdődhet a 3. menet :)
És nem szomorkodom, mert szomorúan sem fog változni a helyzetünk egyenlőre, maximum a körülöttem lévő emberek is átveszik a szomorúságot, és az ugye nem hiányzik senkinek...


"...s amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül. Amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz egyet a Föld kissé eltér a pályáról. AMIKOR NEVETSZ, KÖRBEN TERJED A VIDÁMSÁG, MINT TÓBAN A VÍZGYŰRŰK, és amikor szomorú vagy, sehol senki sem lehet igazán boldog...."

" A legnagyobb ember azt mondta, amikor fáradt, és kimerült voltam: "Ki vagy te, hogy feladod a fizikai kimerültséggel szemben? Szerinted, ha az élet igazi hősei így tettek volna, emlékeznénk rájuk? NEM!
Most tedd fel magadnak a kérdést: Ki leszek, ha nem egy ember, aki a jó irányba vezeti az embereket, és példát mutat? Aki képes kibírni a fájdalmat, bár nem keresi azt? Aki összeszorítja a fogát, ha fáj, nem pedig mindenkinek kiáltja, hogy "FÁJ"?
Egy ember, aki nem rendelkezik azzal az erővel, hogy legyen Valaki... ez akarsz lenni? Egy gyenge ember, aki képtelen harcolni?"
Talpra álltam. Kiálltam az esőbe...esett...csak esett.....és esett....én pedig elindultam....futottam....teljes erőmből....mintha minden lépés kín lett volna és mégis......mégis éreztem, hogy közeledek......hogy nem fogok megállni, amíg ott nem leszek.........hogy már a határ a csillagos ég.... Hogy hova tartotok, kérdezheted....de előbb gondolkodj: Fontos ez? Szerintem nem, és ne is gondolkozz tovább! Értelmét veszti az egész!
Csak menj előre, tiszta erőből, és soha ne állj meg!"