2010. október 24.

ET+10 az ötödik pofáraesés

Sajnos nem tudok beszámolni sem erősödő tesztekről, sem jó hírről. Mert nincs.
Csak könnyek és kétségbeesés...
Már nem bízok tovább, hiába tizedik napon vagyok, már látszania kellene valaminek, ha úgy van. Két lábbal állok a földön, illúziókba nem ringatom magam.
Ez van....most kell egy kis idő, mert ezzel az egész életem is megváltozni látszik...

7 megjegyzés:

Puszedli írta...

Én még bízom!!!! Puszedli

Névtelen írta...

Szia Betty!

Szomorúan olvasom soraidat.
Annak idején mindig azzal biztattuk egymást a topikban addig van remény, míg nincs piri!!!!!
Úgyhogy még ne add fel!!!!!
Nagyon drukkolok!!!!!!!!!!!!!!

Puszi: Ditke

Bridget írta...

Az eleted nem emiatt valtozik meg hanem mert te megvaltoztatod.Az eletednek te vgy az iranyitoja!Ugyhogy minden amit teszel toled jon...

Judy írta...

Drága Betty,
:(:(:( Én csak annyit írnék,még ha nehéz is, hogy vezéreljen az idézet a blogodban.
Még ne mondj le a sikerről.Ölellek.

Betty írta...

Bri, ha én irányítanám az életem, már egészen máshol tartana, nem egy helyben toporognék. Nem én irányítok, de aki vagy ami igen, az nagyon szarul csinálja!!! Úgyhogy ki van rúgva!

Pocilako írta...

Drága Betty,
Még ne add fel, kérlek!
Puszi

Névtelen írta...

Betty,

A sajnálom nem elég,tudom...
Ne hanyagold el a lelked,keresd valahol"mélyebben"a megoldást kérlek!Ne a testedben!!
Szeretettel:milyen